Amikor életemben először arra kényszerültem, hogy foglaljam össze akkor még meglehetősen rövid életem történetét, azonnal a fenti cím jutott eszembe, csak az volt a baj, hogy az is eszembe jutott, hogy azért jutott eszembe, mert nem sokkal előbb ezzel a címmel olvastam George Bernard Shaw önéletírását. Gondolom, eddig ez világos. Akkor lemondtam erről a címről, mert Shaw még közöttünk élt és nagyon feltűnő lett volna a plágium. De ma már?!...

Tegnap láttam egy filmet Julia Robertsszel és Tom Hanksszel, amelyben a tanárnő Juli a tanítvány Tomnak irodalmi vizsgakérdésnek három betűt ad: G.B.S., amelyet Tom kapásból „geodéziai hullámnak” ért, és aszerint is vizsgázik, kitűnővel.

Ezzel szemben az én gondolkodásomat, egész életfelfogásomat igen nagy mértékben határozta meg G.B.S, már azzal a makacsságával is, amely szerint Shakespeare nevét a szó végi e nélkül volt csak hajlandó leírni, mert szerinte az úgy helyes. Aztán kötetnyi gyilkos zenekritikát írt (amelyeket mind elolvastam), anélkül, hogy a rossznyelvek szerint bármilyen hangszeren játszott volna, vagy abszolút hallása lett volna.

Viszont megírt öt regényt kizárólag az íróasztala fiókja számára a kiadás minden reménye nélkül, (köztük első élményemet a Cashel Byron mesterségé-t), de úgy, hogy naponta pontosan hét oldalt írt, és ha egy szót el kellett választani a lap alján, akkor az első tagot még leírta, de a másikat, új oldalra már csak másnap véste le.

Ötvenéves elmúlt, amikor megtanult motorkerékpározni, mert a szerkezet akkor ért el hozzá. Viszont megírta Politikai ABC-jét, amelyet nemrégiben újra kiadtak, és amelyet a sok tökfilkónak el kellene olvasnia, hogy eligazodjon mai, sötét világunkban. Egyébként véleménye szerint a gyerekeknek tizenöt éves koruk előtt csak szép képeket kellene mutogatni és jó zenét hallgattatni velük, mert az iskola csak fölösleges nyűg, azt, hogy mit akarnak tanulni és csinálni, azt majd eldöntik tizenhat éves koruk után.

Ez pontosan passzolt nekem. Tehát imádtam.

Tizenöt évesen elmentem egy moziba, megnéztem a Korzikai Testvérek című műremeket, másnap vettem egy kardot a MÉH-ben, harmadnap beiratkoztam egy tehetségkutató tanfolyamra Róna Ármin vívómesterhez, és két hónap múlva ifjúsági válogatott lettem, utazhattam Tatára, az edzőtáborba a nagyokkal…

… ahogy egyszer caplattunk át az edzőtábor kis udvarán a rengeteg cuccunkkal az edzőterem felé, a mögöttem lépkedő Mendelényi Tomi (dr. Mendelényi Tamás néven olimpiai bajnok Rómában), egyszer csak azt mondja:

„Apuskám ! Te tisztára a Lapaj vagy, a híres dudás!...Úgy mászol, mint egy lajhár!...”

Azóta így hívnak.

A kép forrása: http://invictahumanitas.wordpress.com/literary-criticism/linguistics-and-social-theory-george-bernard-shaws-pygmalion-1912/