Az Oroszlán nemrég, augusztus 8-án ünnepelte 60. születésnapját, nekem pedig szerencsére épp kezem ügyébe akadt egy korábbi rövid írásom, ami róla szól. Fogadják, fogadjátok szeretettel:
Nigel Mansell
Brit,( 1953- ), 187 Nagydíj, 31 győzelem, 32 edzéselsőség, egy világbajnoki cím: 1992.
.. Ma kastélya van Angliában és legfőbb szenvedélyének a golfnak él, no meg persze a családjának. De van birtoka az Egyesült Államokban is, ahol azt szereti, hogy nem ismerik föl lépten-nyomon és így teljesen nyugodt lehet a magánélete.
Rettenetes Nigelt persze gyerekkorában nem kergették az asztal körül, mert nem akart aranykanállal enni, sőt. Tisztes tisztviselő volt az édesapja, és még véletlenül sem volt pénze arra, hogy fia autóversenyzését egy bizonyos fokon túl támogassa, bár rokonszenvezett a dologgal.
Nigel tehát, nehéz élete során még arra is rákényszerült, hogy eladja az örökölt családi házat /felesége is egyetértett vele, amiért máig is hálás neki/, abból vegyen magának versenyautót, és közben ablaktisztításból és más efféle jövedelmező munkából tartsa el a családját, - felesége fizetése mellett. Kivéve, amikor összetörte magát, és még az is kétséges volt, hogy felépül-e valaha.
Ezek az előzmények azok, amelyekért nemzeti hősként ünnepelték később a britek, nagyszerű bajnokukat. Az embert, aki a maga erejéből lett naggyá. És talán ez tette, hogy nálunk, Magyarországon is a legnépszerűbb versenyző volt a maga korában. Igazi rokonszenv-világbajnok.
A versenypályán eleinte Tuskólábúnak becézték, és mindenki menekült előle, mert Nigel nem ismert kegyelmet, azaz eszébe sem jutott soha levenni a gázpedálról a lábát. Ólomlábú, Falábú, ezek voltak a kedvesebb becenevei.
Olyan volt, mint a dúvad, ment, tört és zúzott, amerre elhaladt.
Aztán egyszer csak megtanult igazán jól vezetni. Oroszlánszívét megtartotta ugyan, de egyre kevesebbet hibázott, egyre nagyobb elismerést aratva. Ferraris korában még az olaszok is imádták, közülük valónak érezték, és csak Nelson Piquet nem tudott megbékélni vele, talán, mert egy időben a legkellemetlenebb ellenfele volt.
A pályán rettegett Nigel civilben a legszívélyesebb, legszeretetreméltóbb angol úr, csendes, előzékeny és disztingvált. Akinek élete legfőbb célja, hogy egyszer játszhasson a play off-ban, a golfbajnokság profi döntőjében. Ha jól emlékszem egyszer teljesült is az álma, mert igen jól játszott.
Amikor a Forma-1-et befejezte, átrándult Amerikába, lásd fent, és ha már ott volt, természetesen elindult a CART bajnokságban, hadd tanuljanak az amik.
Volt is mit. Nigel tönkreverte őket. Megnyerte a bajnokságot ott is.
Utóirat 2013-ban: Néhány évvel ezelőtt levágatta a bajszát, s időbe telt, míg felismertem. Mert tíz évet visszafiatalodott általa. Mostanában ott sertepertél a Forma-1 körül, némely versenyen ott ül a bírók sorában, mint volt világbajnok, és osztja az észt a fiatalabbaknak. Van is mit…
A képek forrása, és még több remek kép:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.563285363713616.1073741846.392727507436070&type=1
(Az eredeti szöveg a Forma-1 ötven éven túl című könyvemben szerepelt, amelyet a Duna International kiadó jelentetett meg.)
