Lapaj szerint

Lapaj szerint

A két Villeneuve

9 komment 2013. május 17. 09:57 - Lapajszerint

hány nappal ezelőtt egy kedves olvasóm jogosan jegyezte meg, hogy miközben el voltam foglalva Senna halálának évfordulójával, teljesen megfeledkeztem egy másik ragyogó tehetségről, aki sajnos szintén nincs már az élők között. Gilles Villeneuve szinte napra pontosan 31 éve szenvedett halálos balesetet Zolderben. Alább egy rövid írás róla és fiáról, Jacques-ról, aki továbbvitte apja forma-1-es örökségét:

 

A négy győzelem, amelyet Gilles Villeneuve a Ferrarinak 1978-ban és 1979-ben szerzett, talán nem volt olyan látványos, mint a két 1981-es, de ugyanabból a „soha ne add fel” fajtából valók voltak, amelyek a kanadai versenyzőt legendássá tették. Gilles, kanadai lévén kitűnően síelt, és a Forma-1 előtt hómobillal is világbajnokságot nyert, mivel Kanadában ilyen is van.

Nevét ma a montreali pálya őrzi, s őrizte szívében Enzo Ferrari is, amíg élt. Talán Gilles volt a legkedvesebb „fia”. A róla szóló könyv címe sem véletlen: Gilles él!

image_22.jpg

Villeneuve őszinte volt, bátor és semmit sem szeretett jobban, mint a fej-fej melletti küzdelmet. Versenyzőtársai akkor is szerették, ha úgy hajtott, mint egy őrült. Kihunyt egy láng, amikor 1982-ben Zolderben meghalt, miközben ismét a lehetetlennel próbálkozott.

De kezdjük talán onnan, amikor harminc-egynéhány éve a „Papa” Villeneuve, akkor persze még fiatal reménység maga is, Európában tesztelt egy vörös színű Forma-1-es autót, egy idős, s egyik fiát, Dinót fiatalon elvesztő ember, Enzo Ferrari kérésére. A Nagy Mágus, aki a versenyzőit fiaiként szerette, még nem volt egészen túl lelkileg azon a megrázkódtatáson, amelyet Niki Lauda hűtlensége okozott neki. Niki ugyanis megvált a Ferraritól. És nem is titkoltan - pénzért. Enzo ugyan később megbocsátott, de ebben a pillanatban az új, hallatlanul tehetséges és sugárzó, karizmatikus egyéniségű "kanadai fiában" vélte megtalálni további életének értelmét.

image_21.jpg

És Gilles, aki korábban főleg a motorosszán-világbajnokságokon tündökölt és a Forma Atlantic versenyein, a Ferrariban maradéktalanul beváltotta az idős Enzo reményeit. Illetve mégsem.

Korai halála megakadályozta abban, hogy világbajnokságot nyerjen a Ferrarinak. Lauda szerint "Gilles Villeneuve volt alighanem a leggyorsabb valamennyiünk közül. A leggyorsabb, aki valaha is megfordult a versenypályákon." És talán éppen a gyorsasága okozta a vesztét. Az edzés utolsó perceiben voltak, s addig Pironi, "a másik Ferrari fiú" volt a gyorsabb. De Gilles érezte, hogy benne még van tartalék és mindent feltett egy lapra. Egy utolsó, pokolian gyors körre. Egy szédületes balkanyarból kijövet viszont ott találta magát a már csak poroszkáló Jochen Mass mögött /később az RTL televízió kommentátora/, aki, a tükörben meglátva Gilles-t előbb balra, majd hirtelen jobbra húzódott az úton.

Ez volt a vég. Mert Gilles már az első kitérő mozdulatra is reagált. Hiszen hallatlan reflexei voltak. Így pont nekiment a már jobbra mozduló Mass-nak.

A kanadai fia halálát sohasem heverte ki az agg Enzo Ferrari. Az emlékét viszont megőrizte a világ. Ma is vannak Villeneuve klubok, ma is kiadják azt a bibliográfiát, amelynek a címe: Gilles él! És Gilles alighanem a fiában él igazán tovább…

Gilles Villeneuve még szinte ma is élő bálvány például Olaszországban, az arcképével díszlő könyvek ma is ott találhatók minden valamire való könyvesbolt polcain. Jóllehet Jacques nem nagyon látta apját versenyezni. Illetve, ha látta is, kisgyerek lévén, semmi lényegesre nem emlékszik, nem emlékezhet belőle.

image_24.jpg

Arra persze igen, és erre emlékszik is, hogy amíg Gilles élt, az ő életük, mármint a családé, /Joann mamával és Melanie-vel , Jacques húgával kiegészülve/ gyakorlatilag egy jókora lakókocsiban telt el. És nem azért, mintha nem lett volna rendes lakásuk is, hanem, mert állandóan úton voltak vagy a Forma-1-es versenyekre, vagy a hómobil viadalokra, vagy egyszerűen csak síelni mentek a hegyekbe vagy Európában, vagy Kanadában, vagy Amerikában valahol.

Merthogy a Papa egy kissé nyughatatlan természet volt.

Nem lehet persze azt mondani, hogy hozzá képest Jacques, aki tényleg nagyon korán elveszítette őt, a nyugalom szobra lenne. De nem is lehetne, mert már az érdeklődési köre is annyira szerteágazó, hogy azt mind végigcsinálni, vagy csak kipróbálni is, amit ő szeretne, ahhoz talán tíz élet is kevés lenne, ő pedig igyekszik beleszorítani egybe.

Szereti például a rock és a popzenét, ami egy átlagos fiatalnak akár az egész életét is kitöltheti. Jacques azonban, amellett, hogy nem csak hallgatja, hanem csinálja is a zenét, azaz egészen jól zongorázik például és néha vadul karaokézik, ugyanakkor hosszú órákat szentel kedvenc számítógépének. Emellett rengeteget olvas, mert az is a szenvedélyei közé tartozik, szívesen elüldögél a moziban, viszont mielőtt megmacskásodna a lába, egészen biztosan gördeszkázik egy jót, mert anélkül sem élet az élet. Továbbá a sí nélkül sem. Akik látták már a lejtőn, állítják, hogy az alpesi számokban is jó nemzetközi profi lehetett volna, ha nem csábítja el az autóversenyzés. Amúgy egyszerre nagy álmodozó és a tettek embere.

Három nyelven beszél /angolul, franciául, olaszul/, és mindenben szereti az egyenes beszédet. És nagyon megveti a képmutatást. Azt a megjátszást, ami a Forma-1-ben is dívik egy ideje, és amely a “felnőtt emberek” sajátja. Miután nem tűri a fölösleges kötelékeket sem, emiatt meglehetősen sok gondja támadt a Forma-1-ben az első két évében, ami később sem változott sokat, miután világbajnok lett. Nem lettek kicsit sem elnézőbbek vele a többiek, bár, nem is nagyon várta el ezt senkitől.

Miután Jacques először Amerikában az Indy-sorozatban lett király, és az egyénisége is jobban passzol az ottani szabadabb, egyszerűbb és levegősebb versenyélethez, természetes, hogy a Forma-1-ben is azt sírta vissza: “ Ott mindenki a pályán, lakókocsikban lakik, és edzés, vagy verseny után összejönnek az emberek, söröznek, beszélgetnek, elvannak egymással. A Forma-1-ben ötcsillagos szálló dukál, tíz kilométerekre a pályától, meg a magány, a különállás. Az ember már egy éve versenyez valakikkel, és lehet, hogy még egy szót nem váltott velük civilben és az arcukat is jobbára csak az újságokból ismeri.”

Visszatérve a síhez: már autóversenyzőként találkozott egyszer Japánban Pollock-kal, egykori síoktatójával, és talán nem véletlen, hogy őt választotta menedzserének, aki később is intézte az ügyeit. Ráadásul jól.

De röviden talán a versenyzői pályafutásáról, hiszen azt lehet mondani, kevesen ismerik, annak ellenére, hogy Indy győztes és Forma-1 világbajnok.

image_20.jpg

Ahhoz, hogy versenyezni fog, a család ismeretében kétség sem fért, végül is amikor elérte a 14 éves kort /ideális a kezdésre/, akkor, 1985-ben, természetesen el is kezdett gokartozni. Aztán két tanulóév következett Kanadában a Jim Russel és a Spenard-David versenyzőiskolában, majd az első túraautó versenyek az olasz bajnokságban - Andorrában váltott versenyengedéllyel. Kis állam kis versenyző. A legjobb eredménye az Alfa 33-assal egy tízedik hely volt.

A következő évben viszont már az olasz Forma-3-as bajnokságban versenyzett, illetve: az ötödik versenyen tudta magát először minősíteni a versenyre. De aztán beindult a dolog, és megint volt egy tízedik helye itt is.1989-et írtak akkor. Az olasz kísérlet még két évig tartott, és közben Jacques már második helyeket is szerzett, 1992-re azonban Japánba igazolt, Forma-3-ba. Erre járt például Irwine is, és még sokan mások. És Villeneuve számára ez volt a látványos sikerek első éve. Három első hely, edzéselsőségek, dicsőség, minden.

Amikor hazatért Kanadába, a Players cigarettagyárnak volt egy hároméves tervajánlata a számára, amely a Forma Atlantic-kal való versenyzéssel kezdődött, és az akkor még Indy-sorozatnak nevezett CART-sorozatba való felkerüléssel kecsegtetett. Ezt a hároméves tervet, kemény munkával, Jacques Villeneuve teljesítette is. Sőt, túlteljesítette.

Kilencvennégyben bekerült a CART-ba, egy év múlva megnyerte az Indy 500-as történelmi jelentőségű versenyt, és még ugyanabban az évben, 1995-ben, hat évvel az első, olaszországi versenye után/!/, megnyerte az Indy-CART, az amerikai „Forma-1”-es bajnokságot! Fantasztikus sorozat.

Nem véletlen, hogy Frank Williams azonnal szemet vetett rá, és áthozta Európába. Ami nem is volt nehéz, mert Jacques ugyan kanadai, de egy kicsit európai is, meg világpolgár. Aki már az első évében közel volt a világbajnoki címhez a Forma-1-ben, a második alkalommal viszont meg is nyerte. Mégpedig Schumacherrel szemben. Akit annyira kiborított, hogy szinte eszét vesztve még egy karambolt is megkockáztatott, hogy a “kis kanadait” elüsse /akár szó szerint is/ a világbajnoki címtől.

image_23.jpg

Az meg a verseny végeztével csak jót röhögött az egészen, és főleg azon, hogy a csapat szerelői, előre készülve a győzelemre és az ünneplésre, vettek vagy egy tucat sárga parókát, és amikor a kopaszodó szőke fürtöskéjük, a kis Szöszi megjelent a boxban, már mindenki sárga fejjel fogadta, még a humoráról nem különösebben híres Frank Williams is!

Az emberek meg elgondolkodhattak, ugyan milyen is lett volna mindez, ha Jacques év közben nem sárgára, hanem pirosra festeti a haját, ami különben első gondolata volt, ki is próbálta, de aztán az aranyszőke mellett maradt.

Kellemes, kedves egyéniség, de ugyanakkor az igazi nagymenők közül való. Akikkel nem jó egy tálból cseresznyézni. Főleg, ha az ember cseresznyét is szeretne enni.

 

A képek forrása: http://goo.gl/oiZYNhttp://goo.gl/lQIJShttp://goo.gl/Q3mMWhttp://goo.gl/tUcId

A bejegyzés trackback címe:

https://lapajszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr535301987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Papp Sanyi 2013.05.17. 12:03:41

Én amiatt nem szerettem, mert Damon Hill ellenfele volt.
Schumacher meg hozta a szokásos formáját ellene.

NincsNemIsVolt 2013.05.17. 15:14:31

Enzo Ferrari film részlet
www.youtube.com/watch?v=4kIH-ZYLDiA

Nem beszélem az olasz nyelvet, de talán nem is kell, annyira kifejezo" a játék.

rognork 2013.05.17. 21:03:20

az a mozdulat schumachertől szépen megmutatta a jellemét. kb mint a barichello ellen a betonfalnál.

Globetrotter2014 2013.05.17. 21:36:19

Szergény Jacques nagyon gyorsan leült a bajnoki cím után. Nem egy Schumacher kaliber, de tény aki VB címet nyer az nem lehet rossz pilóta. Kevesne mondhatják el hogy minkét nagy formula sorozatban banjokok lettek. Klasz lett volna látni a Nascarban is bajnokként, levezetésül...

dr. Ted Pajnacsősz 2013.05.17. 21:38:06

Kedves Dávid úr, szeretem az írásait, köszönöm, hogy vezeti ezt a blogot.

Vajda Gábor (Gabor_V) · http://www.linkedin.com/in/gaborvajda1984 2013.05.17. 22:27:37

Megint az 1995-ös kanadai nagydíj jutott eszembe, Alesi egyetlen győzelme. Akkor még csak azt értettem meg belőle, hogy Alesi első (és egyetlen) győzelme, majd évekkel később tudatosodott, hogy a 27-es rajtszámú Ferrarit vitte be első helyre Kanadában... No, és még csak akkor jött Jacques (aki nem sokkal azelőtt nyerte meg az Indy 500-at).

Észrevétel, kedves Lapaj: IrVine, nem Irwine.

Hurri Kán 2013.05.18. 00:44:40

Ismét egy nagyon jó kis esti olvasnivaló, várjuk a következőt :)

==T== 2013.06.18. 10:35:30

@rognork: Barom. Egy futammal korábban - 97 Japán - Villi próbálta meg lenyomni Schumit a pályáról a boxból kijövet. mindezt úgy, hogy Villie óvás alatt versenyzett, vagyis tkp nem volt vesztenivalója. A 97-es vb-t gyakorlatilag elcsalták Villie javára (mivel ugye eleve nem is indulhatott volna el Jerezben).

rognork 2013.06.18. 14:50:08

@==T==: milyen minősítést használnál egy olyan pilótára, aki szándékosan nekimegy az ellenfelének (nem először), vagy betonfalra szorítja (itt ráadásul teljesen mindegy volt). A barmozást meg hagyd meg k. anyádnak. (k = kedves).
süti beállítások módosítása