Lapaj szerint

Lapaj szerint

A remény, az hal meg utoljára

32 komment 2014. március 04. 11:40 - Lapajszerint

Felipe Massa nemrég meglátogatta Michael Schumachert a kórházban. Ebben a kegyben csak nagyon kevesen részesülhetnek, ám ha valaki igen, akkor Felipe biztosan.

Elsősorban persze a barátság, a csapattárs jogán. De azért is, mert egy cipőben járnak, illetve Felipe már csak járt, így, múlt időben. Mert felépült.

Nincs olyan messze, hogy ne emlékeznénk azokra a napokra, amikor érte aggódott a világ, ugyanúgy, ahogy milliók szoronganak ma a Schumiról érkező hírek hallatán. Amely érzést a legpontosabban talán Bernie Ecclestone, Schumacher öreg barátja fogalmazta meg: „Aggódva várom, nehogy rossz hírt kapjak!”

Alighanem így vagyunk vele valamennyien. Ám nem véletlenül írtam fentebb barátot. A sokak szerint „kőszívű” Bernie valóban igaz barátjává fogadta már régen Michaelt. Hogy mennyire? Én emlékszem egy jelenetre, vagy tíz-tizenöt évvel ez előttről, amikor a Nürburgringen valamelyikük, (inkább Bernie) születésnapját ünnepeltük, és az ünneplés hevében Schumi egy egész szülinapi csokoládétortát a Főnök képébe törölt általános röhögés közepette. Ecclestone-nak a szeme se rebbent, (a krémtől nem is tudott volna), letörölte a torta nagyját, és nevetve átölelte a pimasz kölyök, azaz Schumi vállát. A viszonyuk azóta sem változott.

Massa derűlátóan beszélt a látogatás után. Elmondta, hogy Michael nagy bajnok, nagy versenyző és nagy küzdő, aki soha nem adja fel, és szerinte most is győzni fog. De a szeme, a tekintete végig igen szomorú volt, a hangja pedig halk.

Ecclestone a távolból kritikusabb hangot ütött meg:” Akárkihez fordulok is, senki nem tud semmi biztosat mondani, mert senki nem tud semmit. Állandóan Michaelre gondolok, és a legjobbat kívánom neki. De legfőképpen azt, hogy ugyanazt a Michaelt kapjuk vissza, akit ismerünk!”

Ami a szívén, az a száján. Ahogy szokta. Ezt az utóbbi mondatot mi legfeljebb gondolni merjük, kimondani soha. Nehogy (szép magyar szóval) elpénecoljuk a dolgot…Amikor meghallottam a baleset hírét, az első gondolatom az volt, hogy azonnal utána kell néznem, azonnal írnom kell róla… A második gondolatom, szerencsére az: várd ki mire fordul a kocka. Jó okom volt visszafogni magam. Az élet tanított türelemre.

2513bcc-1.cached.jpg

Még fiatal újságíró voltam, Népsportos. Tele lendülettel és ifjonti hévvel. Volt akkoriban egy nagyszerű, igen sokra hivatott fiatal labdarúgó, Kisutzky Robinak hívták, a Csepelben játszott, a tehetsége akár százszoros válogatottságra is elég lett volna, ha…Ha nem az élet könnyebbik oldalát választja. De azt választotta. Egyébként iskolatársam volt az általánosban, és barátom is mindvégig.

Ezért is érintett talán a hír a megszokottnál is jobban: a Robi már megint verekedésbe keveredett, az Arany Csillagban, Erzsébeten addig zaklatott egy lányt, míg annak a vőlegénye feldühödött, és leütötte! Azon melegében fogtam az írógépem, és írtam egy rövid glosszát. Beleírtam minden fájdalmamat, baráti szeretetemet és elkeseredésemet afelett, hogy Robi hogy tud ilyen őrült lenni!...És csupa féltésből, meg szeretetből azért „beledöngöltem” a betonba, hogy legyen miből tanulnia.

Megírtam este. Reggelre, mire megjelent, Robi már halott volt. Jogos és féltő kritikám minden szava, már halottgyalázásnak hatott. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amit akkor, ott éreztem, de még azt sem, amit most érzek, vagy ötven évvel utána. Többek között ezért nem siettem Schumi balesetét kommentálni. Sőt, nem tagadom, hogy még most is nagyon igyekszem megválogatni minden szavamat, mert a szó fegyver, és az éle könnyen fordulhat visszafelé.

Például az adott első pillanatban mindjárt példálózhattam volna más bajnokok hasonló (akár halálos) balesetével is: Carlos Pace, Didier Pironi, Antonio Ascari, vagy Depailler esetével, aki a sárkányrepülős próbálkozásai után még ideológiát is gyártott a kalandvágyához, mondván: ”Csak nem képzelik, hogy mi, akik hétről-hétre kockáztatjuk az életünket a versenyautókban, hétköznap otthon ülünk és kötögetünk, vagy mint a macskák játszunk a gombolyaggal?!”

És akkor csúnyán mellé lőttem volna! Mert Schumacher nem felelőtlenségből ült viharban vadászgépbe az Andok fölött, nem Off Shore motorcsónakban kereste magának a bajt, nem csak úgy hajadonfőtt ment egy laza kört a haver Maseratijával, nem egy kezdetleges sárkányrepülőn húzatta föl magát a barátja autójával, hogy onnan leesve jól összetörje magát. Nem.

A fölösleges vagánykodás, a fölös kockázatvállalás az nem fér bele Schumacher jellemébe. Pláne, amikor a gyerekekkel, gyerekeivel, kirándul. Gyakorlatilag csak csúszkáltak, lefelé a hegyről, és a hír szerint, mielőtt fejjel egy sziklának ment, még egy kislányt segített lábra állni, merthogy ő kísérte a társaságot. A balesete tehát klasszikus baleset volt. Olyan eset, amelyre nincs magyarázat. Amely egyetlen hibás mozdulat, egy véletlenül útjába eső kő, vagy bármi miatt következik be!

131229080649-01-schumacher-1229-story-top.jpg

Nem szoktam privatizálni, de itt nem hagyhatom ki: két évvel ezelőtt az előszobánkban állva, s egy lassú lépésbe kezdve elestem és eltörtem a combnyak csontomat. És miközben életem minden esésére máig emlékszem, erre  nem. Sőt, máig nem tudom megmondani, hogy az eséstől tört-e el a lábam, vagy előbb tört el és azért estem el! Tisztára, mint Senna autójának a kormányoszlopa…

Ezért hívják balesetnek.

Ezzel tehát nincs mit foglalkozni, tépelődni. Csúszott, urasan, kényelmesen lefelé, egy szikla megfogta, egy másikba meg belefejelt. Ha lehetne, akkor bármilyen tétbe fogadnám, hogy ha Schumi nem csak kirándult volna, hanem egy nehéz pályán teljes figyelemmel és összpontosítással száguldott volna, akkor nem esett volna el. De ez is csak játék a szavakkal. A „HA”-val.

Engem viszont, csakúgy, mint Ecclestone-t és nyilván még milliókat, már csak az foglalkoztat, hogy a hosszú kóma után visszakapjuk-e Michael Schumachert, és főleg: milyen Schumachert kapunk vissza?!

Amikor éppen derűlátó hangulatomban vagyok, akkor egyik legjobb barátom jut eszembe: Georges Bertellotti. Georges egész életében a Forma-1 közelében volt, ami nem csoda, mert született monegasq, azaz monacói volt, míg élt. Amikor én megismertem,(1977), akkor már a nagyhercegség „sajtófőnöke” volt, ezer más dolga mellett. Például a Nagydíjukat rendező autóklub titkára is, hogy mást ne mondjak. És máig élő nemzetközi sportdíjakat alapított, mint amilyen a SPORTEL, A GOLDEN PODIUM AWARDS.

Megismerkedésünk idején már és még semmi jele nem látszott rajta a korábbi balesetének, amelynek történetét is csak évek múltán mesélte el, akkor, amikor már félreérthetetlen jelei mutatkoztak súlyos sérülésének.

Georges neves újságíró lévén a Rádió Monte Carlo munkatársa (is) volt, és egyik legfontosabb munkája a Forma-1-es világbajnokság futamainak a közvetítése volt. Ő közvetítette Barcelonából 1975-ben azt a tragikus versenyt is, amelyet a Montjuic Park-i pályán rendeztek. (Évtizedekkel később ebben a parkban, illetve itt, a „Zsidóhegyen” volt az olimpiai stadion és az uszoda, amely ma is látogatható.) A rendkívül heves küzdelem során a német Rolf Stommelen autója a hátsó szárnyával egy másik autónak ütközött, megperdült és kirepült a pályáról. Röptében halálra sújtott négy nézőt, és többeket megsebesített. Maga Stommelen is megsérült, bordája tört, de életben maradt.

Nos, ez a repülő autó, Georges Bertellotti feje mellett zúgott el, és csak azért nem találta el halálosan, mert Georges éppen befejezett egy tudósítás részletet, és hátrafordult a mögötte elhelyezkedő technikusokhoz, hogy megkérdezze, rendben van-e a felvétel. Ez a mozdulat mentette meg az életét. De az autó még így is elvitte a koponyája egy részét!

Természetesen kómába esett. Kórházba vitték, III.Rainier herceg azonnal intézkedett, hogy úgy kezeljék, mintha családtag lenne, minden lehetséges eszközt használjanak fel a megmentésére, a teljes költséget a hercegség állja. (Monacóban egyébként a született állampolgárok ingyenes orvosi ellátást élveznek, ezek a műtétek azonban óriási pénzekbe kerültek.)

A tökéletes orvosi munkának köszönhetően George életben maradt, és folytathatta addig munkáját, tökéletes szellemi állapotban. De abban a tudatban, hogy a sérülése következményei, a korának előre haladtával, lassan, de majd jelentkeznek. És a lassú leépülése nem állítható meg.

Így is lett. Amikor két évvel a sérülése után megismertem, még nyoma sem látszott a balesetének. Aztán évről-évre mindig egy picit rosszabb lett, nehezebben járt, majd nehezebben beszélt, végül már alig lehetett érteni. Aztán, vagy tizenöt év múltán már ki kellett szállnia az autójából, az utolsó éveiben pedig tolókocsiba kényszerült. Szomorú volt látni, de jó volt tudni, hogy addig teljes életet élt a szörnyű balesete után. És boldog vagyok, hogy a NOB tag de Merode herceggel, a legjobb barátjával együtt, mi „kocsikáztathattuk” a Nagydíj utáni bulira, a Sporting Klubba, míg élt. Mert arról nem mondott le, soha!

Talán nem véletlen, hogy Schumiról nekem Georges jutott eszembe. A lelkem mélyén talán úgy vélem, hogy Michael történetének valami ilyen "szerencsés", (igen, szerencsés!) kimenetele lehetne...

Mert még lehet, mert még minden lehetséges.

Remélem.

A bejegyzés trackback címe:

https://lapajszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr795838438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sinistroll 2014.03.04. 12:50:02

Annyit írtak Schumiról az elmúlt hónapokban. Ebben a blogban van benne minden. Köszönjük!

Hun_Fighter 2014.03.04. 12:51:15

Sanyi bácsi még mindig tud. Köszönjük.

grainos1 2014.03.04. 13:41:13

Lapaj, ezt nagyon szepen megirta. Gratulalok hozza! Michaelnek pedig mielobbi felepulest kivanok!

CSÖRR-CSI££ 2014.03.04. 13:48:05

Igen, itt most mindenki tanácstalan.
Azok, akik maguknak keresték a bajt, kihívták a sorsot maguk ellen, felelőtlenek voltak, hát "így jártak..." -szoktuk mondani, és törünk pálcát felettük gondolkodás nélkül és meg is vagyunk győződve arról, hogy igazunk van.
Schumi esete teljesen más: Nem extrém területen, lassú tempóban, sisakkal a fején...

Érthetetlen és ettől félelmetes!

György Szalai 2014.03.04. 14:28:08

Végre egy normális, emberi, nem a szenzációt hajhászó írás ebben a témában... Bölcs, okos gondolatok - ráadásul élvezetesen és szórakoztatóan átadva... Köszönjük!!!

==T== 2014.03.04. 16:33:43

Hát én már nem tudom miben bízzak. Az elején, amellett, hogy nagyon megijedtem még reménykedtem benne, hogy ha az első napokat túléli, akkor mára már ha nem is lesz makk egészséges, de magához térve megkezdheti a felépülést. Ehhez képest már több, mint 2 hónapja kómában van.

Elég szkeptikus vagyok, félek tőle, hogy már csak az orvosok tartják életben a testét.
:(

Dömperigyon 2014.03.04. 16:44:12

Sándor Bátyám, az írás remek, csak gratulálni tudok hozzá, de engedjen meg egy kiigazítást: nem a combnyak csontját törte anno, hanem a combcsontja nyakát!

Beta_karotin 2014.03.04. 16:46:00

Jó volt olvasni a soraidat...
Én is remélem...

Anyádlóháton 2014.03.04. 18:56:08

Sanyi'bá! Isten éltesse sokáig!
Kiváló írás, mint mindig. Köszönöm.
Igen, ... így van. A remény hal meg utoljára.
Hajrá Shumi! Te vagy a jobb!

Egyallampolgar 2014.03.04. 19:51:24

Igazán emberi, szép írás. Tele szeretettel.
Jó volt olvasni. Hajrá Schumi!

Térspecialista 2014.03.04. 20:15:39

Sose szerettem igazán ahogy versenyzett (főleg a Ferrari hozzáállása miatt), de mindig elismertem, és nagyra becsültem a tudását. A balesete óta viszont minden nap utána nézek, hogy mi van vele, és reménykedek... Szép az írás, köszönjük!

Fpy 2014.03.04. 21:52:04

Michael túlpörgetett életet élt és bár a versenyzéssel felhagyott, új feladatok után nézett. Ez természetes. Viszont ennek a túlpörgetett életnek ki kell egyenlítődnie, ez betegség, v. súlyos baleset ezen a szinten. Michael most maga dönti el, hogy vállalja -e a passzívabb esetleg vegetáló életet, v. inkább távozik. Az ő döntése lesz, akárhogy alakul....

visszakettopadlogaz (törölt) 2014.03.05. 00:09:23

nekem az elso vilagbajnoki cimenek megszerzese ota nem volt szimpatikus ( ott egyszeruen kiutotta Hillt ) de vitathatatlanul o volt a LEGJOBB. Majdnem elkezdtem szeretni 94ben amikor Sennaval kuzdottek az idomeron de Ausztraliaban megszunt szimpatikusnak lenni.

a 2006-os Brazil nagydij a valaha volt legjobb nagydij, ott Sumi megmutatta mi is a versenyzes, a hataron autozas.

Nem hiszem, hogy lesz a kovetkezo 25 evben hozza hasonlo tudasu pilota.

Kivanok neki mihamarabbi felepulest, a csaladjanak pedig kitartast es sok sok turelmet.

implacabile 2014.03.05. 11:55:57

Gratulálok az íráshoz, nem szenzációhajhász, hanem valóban emberi gondolatok.

Fura, de a balesetről szóló tudósítások éppen hogy arról szóltak, hogy a kijelölt sípályán kívül történt a baleset...

Persze nagyon jó lenne, ha Michael felébredne és teljes életet tudna élni a családjával...de valljuk be, ennek azért nem túl nagy az esélye.

kisörDög 2014.03.05. 12:54:05

Nekem nem tetszik ez az írás.Főleg a végét érzem feleslegesnek-furcsának,hogy szétszedi darabjaira az embert hogy hal meg lassan.Tehát az író erre számít,nyilván,ha már egyszer ennyi betűt képes volt hozzácsatolni.Engem ez nem érdekel,üres,okoskodni próbáló fecsegés,szinte bulvár értékkel.Én hinni akarok abban hogy a dolgok jóra fordulnak,addig pedig NINCS ,,TETETÉS,, -- Az egyetlen dolog ami ,,zavar,, az a sajtócsend.Mert a család nyugalomra vágyik.Értem én,perszehogy magánügy,de több 10 millió embert érdekli hogy van Michael,és ha nincs is mindig új mondanivaló sokkal megnyugtatóbb ha ,,naponta,, kiadnak információt.Pont emiatt hogy ez nincs így az emberekben erősebben dolgozik az aggodalom.Nincs miben kapaszkodni.

kisörDög 2014.03.05. 13:19:28

Az előző kommentem nem elfogultságból volt,el sem olvastam előtte ki a szerzője,csak az után vettem észre véletlenül,és van mondanivalóm Dávid Sándorhoz... A 80-as évek közepétől megrögzött F1 rajongó voltam,mindenre a legapróbb részletességgel figyeltem.Nem csak a verseny majd két óráját köröztem végig a szemeimmel.Ehhez hozzá tartozik hogy különbözó kiadványokat is olvastam,napi híreket és könyveket is.Elég jól kivoltam tanulva az autósport történelméből mikor végre magyar könyv is a kezembe jutott,nem emlékszem a címére,de elég vastag könyv volt ifj.Dávid Sándor-tól,és a Forma 1 ötven évével foglalkozott.A könyv úgy repült a szemétbe mint annak a rendje.Még egy ilyen silány,trehány módon megírt könyvet,tele fölrefordított,sokszor teljesen hamis információkkal én még nemláttam.Nálam a mások által igen tisztelt DS bemutatkozott úgy hogy soha az életbe nem leszek rá kiváncsi.Ezt le akartam írni ide,mert mikor akkor kerestem meg levélben hogy tetszen elmagyarázni mi ez a hülyeség,(csatolva leirtam minden egyes dolgot) akkor csendben maradt.Hát csak blogoljon

Lapajszerint1 2014.03.05. 14:26:29

@kisörDög: Az ízlésen nem lehet vitatkozni. Ha Önnek nem tetszik, hát nem tetszik. Úgy is mondhatnám, hogy a puding próbája az evés, Ön ezt nem ette meg. Semmi baj. Írjon jobbat. Egy ideig még próbálkozhat az itt közölt szövegei alapján, de nem reménytelen eset. Előtte azonban kérem, olvassa el többi hozzászólást is. Őszinte híve.

Lapajszerint1 2014.03.05. 14:37:59

@kisörDög: Ön nem is olyan kis ördög, viszont szelektív az emlékezete. Vagy rossz. Összekeveri a szezont a fazonnal.
Valóban van egy olyan vastag könyv is, amelyre Ön emlékszik, és azt én írtam, illetve fordítottam különböző szerzőktől, de egy sikeres belga kiadvány alapján. Előtte én is beleolvastam magam egy kicsit a témába, 1974-től kezdődően. Ettől függetlenül lehet az a könyv jó, vagy pocsék, de akkor hiánypótló volt Magyarországon. De ez a része nem is érdekel, erről igen finoman írt a fiam, az első hozzászólásban helyettem, mivel nem volt szándékomban megszólalni a témában.
Az viszont már sok, hogy "idézi" Ifj.Dávid Sándort (a fiam egyébként), és őt pocskondiázza helyettem, ahelyett, hogy nagy olvasottsága révén arra emlékezne, hogy ő valóban írt két sikerkönyvet, egyiket Hakkinenről, egy másikat Schumacherről. Melyek közül az utóbbi az adott év legsikeresebb sportkönyve volt, több, mint tízezer eladott példánnyal. Ha másban is ennyire pontos az emlékezete és főleg az indulatai, akkor kár erőlködnie. A legnagyobb tisztelettel: Dávid Sándor. Az igazi.

Lapajszerint1 2014.03.05. 14:44:45

@Dömperigyon: Nyak-nyak, az a fő, hogy nem a nyakam, hanem a combcsont nyakam, ha most jól írom. De köszönöm a helyesbítést.

kisörDög 2014.03.05. 14:46:18

@Lapajszerint1: Én nem vagyok ujságíró,hanem olvasó.Ezért nincs módomban jobbat írni.Mint olvasó jogom van a kritikához,sőt,ha csak pozitív kritika lenne mindenhol az nem vezetne semmi jóra.Ön úgy közelíti meg Schumachert mintha nekünk már csak a legroszabbra kéne gondolnunk.Túl negatív,szerintem ez nem helyes gondolkodás.Eszembe sem jutna míg hiszek aprolékosan azon gondolkodni más ember élete hogy ment tönkre,viszonyításképp.Minden ilyen dolog csak spekuláció,ami ujságírói betegség.Az egész egy dolog miatt van,mégpedig: ha 2-3 hetente adnak ki új információt,akkor persze hogy az ember nehezebben viseli a dolgokat....... Izlés?Inkább nézőpont.

Lapajszerint1 2014.03.05. 14:50:13

@implacabile: Valóban nem egy kijelölt pályán történt a baleset, hanem "a senki" földjén. Ez azonban elsősorban a pálya tulajdonosa számára fontos, mert a pályán történt balesetekért ő is felelős, pláne, ha az valamilyen mulasztás miatt következett volna be. Egyébként a hegyoldalakon mindenki mehet amerre lát. Egyébként az, hogy nem a pályán voltak, az is jelzi, hogy nem komoly lesiklásban, vagy versenyben voltak egymással, hanem csak "kalandoztak". Sajnos.

kisörDög 2014.03.05. 14:50:47

@Lapajszerint1: Én akkor a szerzőhöz címeztem egy nagyon részletes levelet....... a sikerkönyv nem biztos hogy jó is ........... Lehet magyarországon ették az emberek,de ha valaki tanult,annak bizony elég sok kívánnivalot hagy maga után a könyv...... Indulatrol ne beszéljen,11 éve irtam a levelet,válasz nemjött,azóta csendben vagyok.És olvasok,továbbra is más íróktól.Amen

kisörDög 2014.03.05. 15:10:09

@Lapajszerint1: A név eltérérst okolja az internetet,pl a Forma-1 – Fél évszázadon túl könyv a keresőben ifj. néven van feltüntetve,de a könyv borítóján az ifj. nincs feltüntetve..... és a szerző hozzáteszi ,,írtam már hasonló könyvet,, Viszont az interneten nemlehet kikeresni kronologiában milyen kiadások jelentek meg.Amelyet én olvastam arra vallott hogy a szerző nem tájékozódott kellőképpen,ráadásul a kiadó kritikán aluli betüszedéssel adta ki a könyvet,pl a táblázatokban szinte százával a hibák. Hát nekem senki nemondja hogy így néz ki egy jó kiadvány.

Lapajszerint1 2014.03.05. 15:16:50

@kisörDög: Uram!
Én azzal kezdtem, hogy Önnek joga van kritizálni, és elmondani a véleményét. És amíg ezt tette, egy szavam sem volt Önhöz. Csak amikor a fiamat is behozta a képbe, meg a régi sérelmeit, akkor gondoltam, hogy néhány mondatot én is hozzáfűzök a tévedéséhez.Ez megtörtént.
Kritika örvén azonban nem szeretném ha olyasmit magyarázna bele az írásomba, azzal, hogy én azt gondolom amit Ön gondol erről, mert az gondolom...Amit én gondolok, és gondoltam, az beleírtam ebbe a dolgozatba. És a jelek szerint legalább tízszer annyian vannak, akik megértették amit írtam, és van, aki nem: Ön. Ennyi. Ötvenhét éve vagyok újságíró, s mi több, ebből harminc évig tévés, tehát pontosan tudom, hogy még a legszebb szépségkirálynő sem tetszik mindenkinek, nemhogy az amit én írok.Ettől függetlenül, Ön ugyanúgy hozzá tartozik az "életemhez", mint bárki más, az olvasóim közül.Még csak azt sem mondom, hogyha annyira bántja a csőrét, amit írok, akkor ne olvasson! De nem mondom, mert úgysem bírná ki a napi adrenalin adagja nélkül!
Hogy mennyire nem, bár nem volt szándékomban, de elmondom egyik kedvenc esetemet.Egy időben én voltam a tévétorna szerkesztője, és mindíg igyekeztünk valami újat hozni.Egyszer a Testnevelési Főiskola tanári karával karöltve és szereplésével elkészítettünk egy csoportos torna felvételt, a legnagyobb szakszerűséggel.Amikor először ment adásba, leégtek a telefonvonalak a kritikus betelefonálók tömegétől. Én pedig kaptam egy levelezőlapot egy idősebb házaspártól, (ma is őrzöm őket), amelyben súlyos testi sértésekkel fenyegettek, ha nem vesszük le a műsorból ezt a "szemetet". Nagy Ricsi, az elnök persze azonnal le is vetette. És akkor kaptam ugyanettől a pártól egy másik lapot, azzal a szöveggel, hogy: Szerkesztő úr, a múltkor mi tiltakoztunk, de most azt szeretnénk, ha mégis visszatennék a műsorba, mert hiányzik. Ha megint nem tetszik, akkor majd kikapcsoljuk a tévét!" Egyszerű. Találja meg a kapcsolót!
Változatlan tisztelettel: Dávid Sándor.

kisörDög 2014.03.05. 15:34:12

@Lapajszerint1: A televízióval egyetértek,ma (főleg ma) nem a minőség számít hanem hogy minél könyebben lecsússzon a néző torkán.Sajnos.

Lapajszerint1 2014.03.05. 15:45:24

@kisörDög: Egyre jobban érzem magam, bár a fiam, éppen ma várom, hogy meglátogasson, majd jól letol, mert a lelkemre kötötte, hogy én csak hallgassak, és a válaszaimat majd mindenkinek rajta keresztül küldjem el.
De mivel tök véletlenül leültem a gép elé, megnézni mi van a világban, beleakadtam Önbe,és végre van mit csinálnom. (Addig se kell írnom egyik könyvemet sem.)
A jelek szerint Önnek is van bőven ideje, de sajnos kapkod, és megint összezavar, összeír tücsköt-bogarat. Ezért aztán megint szólnom kell. Írja, hogy végre megtalálta a neten azt a bizonyos könyvemet, és "nem biztos, hogy egy sikerkönyv jó is", ami igaz. Csak egy baj van, hogy én a fiam Schumacher könyvéről írtam, hogy sikerkönyv volt, az enyém nem volt az, vagy legalábbis nem írtam róla egy szót sem.Állítólag írt is róla 11 éve a szerzőnek egy hosszú levelet - a baj csak az, hogy én vagyok a szerző, 77 éve ugyanaz a lakcímem és én nem kaptam Öntől semmilyen levelet. Pedig biztosan nagyon élveztem volna. És megtisztelne, ha most elküldené ezt a levelet.
Már csak azért is, mert az a könyv, sajnos, a benne lévő fontos tartalommal ellentétben (amelyért én felelek), méltatlan külsőben, formában jelent meg (amihez semmi közöm). Higgye el, hogy amikor a hátsó borítón a vajon-t el-ipszilonnal valyon-ként olvastam, kis híján elsírtam magamat. És akkor még nem szóltam a Shakespeare-től vett egyik belső fejezetcímről, amely Ház az egész világ-ként jelent meg ahelyett, hogy Színház az egész világ, satöbbi.
Máig sír a lelkem, ha erre a könyvemre gondolok a mintegy negyven közül. És ha azzal kezdi, amivel (remélem) befejezte, látja, még egyet is érthetnénk. Még akkor is, ha olyasmiket szeretne a nyakamba varrni, amihez semmi közöm. De azért csak olvasson. Olyanokat, akiket szeret. Én meg megleszek azokkal, akik engem kedvelnek.Ilyen az élet.Még mindig: Dávid Sándor.

kisörDög 2014.03.05. 16:14:26

@Lapajszerint1: Én nem magyarországon élek,most sem és akkor sem ott éltem mikor ezt a könyvet olvastam.Már előtte tanyulmányoztam az autósport történelmét,máig a századforduló,a Nuvolari-is idők vannak rám a legnagyobb hatással.Én tudom hogy nehéz ma könyvet írni,főleg ha sztorikról van szó,mert mindenki máshogy érti.A betűszedés katasztrófa,nekem csak ez az egy könyve került a kezembe de,én még ilyen pocsék betűszedést életemben nemláttam.Persze ez nem önt terheli....... A levél amit küldtem A4-es lapokbol,legépelve kb. 10-15 oldalnyi anyag volt.Arra a címre küldtem ami a könyvben volt,ha ott csak a kiadó volt feltüntetve akkor oda,de ha így is volt feltüntettem hogy a könyv írója a címzett.Sok munkám volt benne,nem mert a vitatkozás az életem,hanem mert szeretem a motorsportot és hozzá akartam szólni a dolgokhoz.A kézirat másolatát kb. 2 éve dobtam a szemétbe.Megváltozott az életem,másrészt nem volt szándékomban senkinek sem mutogatni magam meg miért olvassam.Lapult majd tiz évig a szekrényben,eljött az ideje.A könyv ugyszintén.Email-ban levelezgetve el is társalognák a könyvről ma is,de mivel már nincs meg,és nagyon rég olvastam,fejből már nemtudok hozzászólni konkrét esetekhez.Szóval,bennem így hagyott nyomot D.S. Ilyen is van,mindenki nem szeretheti az embert.Egy hasonlat: Máig nem értem miért mondja sok ember Schumacherre hogy egy utálatos,stb...mikor ha arról van szó hogy hozzászóljon dolgokhoz,akkor valami olyan inteligencia,precizitás,béke,tudás, érződik a szavaiból amit F1-es versenyzőtől nem igen hallani.A viselkedése 1-2 kivétellel 5000x abszolút korrekt,becsületes,mégis szinte már a leg arogánsabb embernek titulálják nagyon sokan.Ez számomra érthetetlen.Jó példa.

kisörDög 2014.03.05. 16:28:19

@kisörDög: nem csak a kézirat,nagyon nagy,átfogó gyűjteményem volt az autósportról,az volt a mindenem,és minden ment a szemétbe.Elteltek az évek,nem éreztem hogy valaha is oda jutok hogy fel tudjam használni,ráadásul az életemben volt egy nagy fordulatom,és nem éppenségggel jó,és úgymond idegből mindent kidobáltam.Tudja ön is,bárminek a világban a 90 százaléka csak üres fecsegés,nincs kivel megosztani dolgokat.Ma már ritkán foglalkozok a f1-el,főleg a maival,túl sok a technika,túl sok a segítség a versenyzőnek.Ön is emlékszik biztos amikor még 1 hiba is a véget jelentette,és tudtuk ki az aki hibázik ki az aki nem.Ma ilyen nincs,lehet hibázni 8x ,stb,stb

Ph0en1x 2014.03.05. 21:21:42

Sanyi bácsi nem Alberto Ascarit akarta írni?
Tudom, hogy az apukája is balesetet szenvedett, szóval nem helytelen a cikkben, csak gondoltam megkérdem, érdeklődésből.

Amúgy nagyon köszönöm a cikket, mindig gondolok Schumira, és remélek.

2014.03.08. 07:06:12

Sajnos MS tényleg agyhalott.

Soha nem fog már felépülni :(

Vajda Gábor (Gabor_V) · http://www.linkedin.com/in/gaborvajda1984 2014.03.14. 23:15:57

Fantasztikus írás, majdnem olyan fantasztikus író-olvasó drámával a kommentekben.
süti beállítások módosítása