Tisztelt Uraim! (és Hölgyeim!)

Az előző bejegyzés itt a blogon valódi hozzászólás-áradatot indított el, a legnagyobb örömömre (és meglepetésemre), hiszen alapvetően nem tartom kiemelkedően izgalmas írásnak a turbók történetéről szóló szöveget. De mivel a kommentek között van néhány jogos felvetés is, gondoltam ideje ezekre reagálnom – itt, egy külön bejegyzésben, mert jobb ötletem hirtelen nem volt.

Tehát:

Laverdasfc szerint sandor26-nak van igaza turbó ügyben, és én, sandor76 hajlandó vagyok ezt készséggel elismerni! Még azt is, hogy sokan vannak még ebben a beszélgetésben is, akik jobban értenek a mai technikához, mint én. Bár talán én sem vagyok egészen kutya, esetleg kutyaütő.

Meg is mondom miért. sandor26 lényegében ugyanazt mondja, amit én, csak más szóhasználattal, és behoz a beszélgetésbe egy általam eddig nem ismert fogalmat, illetve szót, hogy „töltetcsere”, ami biztosan így helyes. Csakhogy ettől a turbófeltöltőt (hogy most már ezt a kifejezést használjam), ugyanúgy a motor működteti (mint munkagép), mint a kompresszort, csak más módon.

Azt hiszem szintén ő abba köt bele, hogy egy tengelyre felfűzött két kerékről írok, csak nem értem miért. Mert szerintem arról van szó.

Amiért pedig a két fogalom (kompresszor és turbó, turbina) együtt használatát a szaknyelv nem veszi be, az nagyon egyszerű. Az autókat amatőröknek adják el, és nem vájt fülű szakembereknek. A kompresszoros autóról mindenki tudja, hogy mi az, és azt is tudja, hogy a turbófeltöltős az valami más. Nekem ennyit kellett megmagyaráznom 15 évvel ezelőtt, amikor a most olvasott soraimat írtam. Hogy mennyire sikerült, azt nem tudom, bár ha azt veszem, hogy a puding próbája az evés, hát elég sokan nem ettétek meg. De olvassátok azért el, hogy mit is írt az egyik hozzászóló társatok:

„Kit érdekel, hogy Lapaj jól írta-e le a hivatalos nevét a turbónak?! Szerintem aki akarta értette.”

Hát erről van szó. A kutyaütőségről meg annyit: ha egy kicsit megerőltetném magamat, biztosan tudnék annyit a turbóról is, meg másról is, mint közületek többen, de nekem ez nem lehet célom. Ami konkrétan az erő, azaz munkagépeket illeti, ahhoz is lehetne szavam, mert eredetileg erőgépgyártó technikus lennék, Csepelen végeztem, igaz, több mint ötven évvel ezelőtt, abban a két tannyelvű iskolában, amelyben ma angol és magyar nyelven repülőgép szerelőket (technikusokat) képeznek. És nem csak ott végeztem, hanem „gyártottam” is erőgépeket, mégpedig a vadonatúj Pannóniákat, az ötvenes évek második felében.

De már régen nem „praktizálok”, mert elszólított az újságírás. Ahol viszont (Népsport) nagyszerű főszerkesztőm, Tabák Endre megtanított arra, hogy nincs olyan ember, aki egy újság (blog dettó) minden sorát elolvasná, de minden sorát elolvassa valaki!

És arra oda kell figyelni. Mert az a valaki arról, amit elolvasott, biztosan többet tud, mint mi. És ez így is van jól. Mert az újságírónak sokkal többet, sokkal több félét, szerteágazó dolgokat kell tudnia, mint egy „szakembernek”, aki abba temetkezett bele, amit tud.

Amikor én ezt a bizonyos két rövid írásomat most ismét közreadtam, álmomban sem gondoltam, hogy ekkora vitát sikerül kirobbantanom. És ezzel, akaratomon kívül némi „parasztvakítást” elkövetnem. Ezzel ugyanis elterelődött a figyelem sok más, fontosabb, napi dologról, jóllehet, ez a turbó dolog majd csak jövőre lesz aktuális, vagy más azután.

Más. Még véletlenül sem akartam hírbe hozni a Hondát. Nekik csak annyi szerepük volt az egészben, hogy már két évre előre dumáltat valaki róluk.

Turbó biztosan nem volt, legalábbis azokon a Messerschmitt motorokon, amelyeket a Csepel Autógyár elődjében gyártottak, és nem azért, mert az első motor, amellyel a technikumban találkoztam, egy akkori 12 hengeres repülőgépmotor volt, amelyen szerelgetni tanultunk, hanem azért, amit elég világosan megírtam: a Renault előtt azért nem csináltak turbót, mert nem volt olyan anyag, amely „tüzes” felének a hőmérsékletét nem kibírta volna ki, a százezer feletti percenkénti fordulaton.

Ami a Pirellit illeti: mert valamiből élnem is kell, a róluk alkotott véleményemet Az Autósport és Formula Magazin legutóbbi számában írtam meg, ha valakit érdekel, ott megtalálja.

Ami a versenyautó hendikepelését (túlsúly vitelét) illeti, ez értelemszerűen nem ismeretlen az autóversenyzésben. Egyrészt „hendikep” minden olyan szabály, amelynek alapján az autókat építeni kell: már ezek között is akad olyan, amelyet egyik másik csapat nem tud teljesíteni. De ismeretes, sőt néhány évvel ezelőtt  gyakorlatban is volt valódi hendikep, azaz versenyről-versenyre változó súlyok vitele az előző eredmények alapján, az FIA GT bajnokságában. Kiegyenlített versenyek voltak, mégis többen szapulták, mint szerették.

Ami a pénzről, és az olcsóságról szól, annak a fele maszlag. Azoknak az embereknek, akik ezt a sportágat csinálják, egyszerűen annyi pénzük van, amennyi kell! Ezt mi, földközeli halandók egyszerűen nem tudjuk felfogni. De azért próbáljátok meg. A „kiscsapatok” támogatói közül azok, akik százmilliókat adnak bele, tudják, hogy mindet elvesztik, de pontosan úgy vesztik, mint mi tízfilléres alapon az ultiban a kártyaadósságot. Már aki ultizik. Az igazán gazdagok, mint például a mexikói Slim, a világ leggazdagabb embere, körülbelül annyit költ szivarra, mint Perezre.

Azok az országok pedig, amelyek egymást ölik azért, hogy megszerezzenek egy futamot, tudják, mit csinálnak. Nekünk például amikor leírta a maga kis számtanát, rögtön megértettük. Végy hetvenezer külföldit, négy napos Budapesti tartózkodással, és X euró napi költéssel, szállodával. Szorozd össze és az eredményből vond le a 27 százalék ÁFÁ-t (ez több mint a negyede!), és csak ebből nagyobb az állam bevétele, mint amibe a verseny kerül.

Ez ilyen egyszerű, és a reklámokról még csak szó sincs, mert az mind Bernié. Én továbbá nem beszélnék ilyen hangon ennek a Cirkusznak, sőt az FIA-nak a vezetőiről sem. Sőt, még a csalásokról sem, mert egyik sem bizonyítható, éppen, mert akik elkövetik okos, magasan minősített emberek. Ross Brawn pedig kifejezetten zseni, aki egyenesen az űr(vagy atom)kutatásból érkezett, és briliáns agya van. Gondolom, ha nektek dolgozna, és hozta volna Schumi öt, és Button további világbajnokságát, akkor ti is adnátok neki néhány fillért…

Mindent összevetve: ezek az emberek nem felhőt adnak el az „egen”, mint József Attila írta volt, hanem valami olyat, amit csak ők tudnak, és amit meg is vesznek, ezen az emelt áron.

Mellesleg Ti is ezt a csontot rágjátok, velem együtt.

Miért nem foglalkoztok inkább a pilinckázással?...