Egyik előző dolgozatomban azt találtam írni egy fél mondatomban, hogy „Hockenheim is csőd előtt áll”, amivel azt kívántam jelezni, hogy még a leggazdagabb országok versenyei, pályái is gondokkal küzdenek. Egy kedves Olvasóm erre megjegyezte (nagyon helyesen), hogy szó sincs csődről, csak éppen a Forma-1 megrendezésére nincs pénzük!
Biztosan igaza van.
De anélkül, hogy vitatkozni kívánnék vele, elmondom egyik régi történetemet, még abból az időből, amikor a mai Red Bull Ring eredetije, az Österreichring megépült, a hetvenes évek elején. Akkor mondta az osztrák sportszövetség elnöke, akinek mi a Renault 19-esét csodáltuk, amely beszélni is tudott, hogy: „Akkor most, hogy az új pálya elkészült, a Salzburgringet akár fel is szánthatjuk!”
Persze nem szántották fel, sőt ha jól tudom ma is üzemel, de ki hallott valamit is róla, illetve nagyságrendekben és pénzben számolva hol van ma a világszenzációt keltő Red Bull Ringhez képest?
Az egymással is versengő német pályák, (Hockeinheimring, Oschersleben, Nürburgring) még ennél is nehezebb helyzetben vannak annak ellenére, hogy a Forma-1-et ma nagyrészt német pénz mozgatja, német autómárka uralja, és német versenyzőkkel van tele. Más időkben másképp volt: például amikor az olasz hajómágnások pénze uralkodott, akkor olaszokkal volt tele a mezőny, szegény Elio de Angelis (maga is egy mágnás fia) szerencsétlen haláláig.
Nem arról van szó, mintha „nem lenne élet a Forma-1-után”, mert lehet, és van is. Csak azt kellene megkérdezni a volt nagy pályáktól, hogy milyen az az élet?
A Hungaroring történetében is voltak olyan szűk esztendők, amikor fehéren-feketén ki lehetett mutatni, hogy a Magyar Nagydíj nélkül, (mármint a több millió dolláros jogdíj nélkül) a pálya nullszaldósan, azaz veszteség nélkül fenntartható lenne.
Csak éppen senkit sem érdekelne a világon!
És amennyiben azt az utat választottuk volna, vagy arra kényszerültünk volna, ma a kutya se beszélne rólunk, ellentétben azzal, ami ma van: legalább két hétig Budapesttel és Magyarországgal lesz tele a világsajtó, és a világ minden televíziója!
Mert itt lesz a Cirkusz.
A német pályák mindegyike euró-milliárdokat ölt már bele a saját fejlesztésébe. Nem csak a Nürburgring, amely két, sőt háromszoros, részben kényszerű átépítésen esett át az elmúlt évtizedekben, hanem a Hockenheimring is, amelyre, ha valaki csak a régi, még hosszúpályás ringet ismerte, ma rá sem ismerne.
Nekem, szerencsémre, volt alkalmam mind a két remek pályát megismernem, többször is közvetítettem róluk, és különösen a Hockenheimringen az átépítés során alapjaiban változtak meg a korábban szűkös körülmények, amelyek még a múlt század közepének a színvonalát tükrözték. Amelyeket a már felépült Hungaroring, akkor még szerény kiszolgáló létesítményei is felülmúltak.
A két pályát egyébként összeköti a magyar versenyek indulása.
Itt, Hockenheimben tartotta ugyanis azt az emlékezetes sajtótájékoztatót Nádasdi János, az első (és utána még millió) Magyar Nagydíj rendezőbizottságának az elnöke, amelyen külföldi kollégáim aziránt érdeklődtek, (klasszikus anekdota), hogy Budapesten lehet-e húst, és kenyeret kapni?...
Innen indultunk.
Most pedig ott tartunk, hogy Hockenheim ugyan valóban nincs még csődben, viszont ha elveszíti, vagy kénytelen lesz lemondani a Forma-1-ről, akkor minden befektetett milliárdja ellenére beleszürkül a versenypályák tucatjainak a sorába. Ráadásul ennek a másik német pálya, a Nürburgring örül majd a legjobban,mert a verseny nyilván oda vándorol majd, újabb esélyt adva arra, hogy valamit visszaszerezzen az eddig beleépített hatalmas összegekből.
Bernie az őrület határán?!
Én, ilyet magamtól persze nem mernék leírni korunk egyik legnagyobb (bár apró termetű) császáráról, de szerencsémre az olaszok igen, s így alkalom adtán lesz kikre hivatkoznom.
Mert Bernie Ecclestone nem csak, hogy nem ad a németeknek három, vagy legalább két versenyt egy idényben (a luxemburgi verseny is az övék volt egykor),hanem azt is megpedzette a minap, hogy Monza napjai is meg vannak számlálva, amennyiben nem hajt végre további beruházásokat, fejlesztéseket. Magyarul: nem fizet többet, mint eddig.
A zsarolásnak még csak a híre jutott el hozzánk, de mire elolvastam, már annak is híre kelt, hogy természetesen Monza mindenre hajlandó, hogy megtartsa a versenyét, bár az majd csak később derül ki, hogy mi lesz az a minden, illetve, hogy az elég lesz-e a láthatóan telhetetlen Bernie-nek.
Akin, nyolcvannégy éves korára mintha kitört volna valamilyen kapuzárási pánik, minden dohány meg akar szerezni még életében (különben jó egészségnek örvend), amit csak lehet.
Az új pályák pedig, illetve a még nem is létező, csak sorban álló „pályák” mögött áll pénzeszsákok semmi pénzt nem sajnálnának azért, hogy a versenysorozat hozzájuk költözzön.
Konkrétan természetesen nem tudni, hogy ki mennyit fizet a versenyért, mert az üzleti titok, de azt azért mindenkit tudja, hogy mondjuk a kínaiak mintegy tízszeresét, vagy többet fizetik annak, mint amennyit (mondjuk 6 milliárd forint?) mi. De nyilván nem garasoskodnak az arabok, vagy a szingapúriak sem, a belépni igyekvő, mondjuk mexikóiakról nem is szólva.
Bernie-t pedig a jelek szerint nem hatnak meg senkinek a sirámai, nem érdeklik a nagy európai hagyományok, mert a ha érdekelnék, akkor még lenne, mondjuk francia Nagydíj, és olyan ősi várkastélyok lerombolása, mint Monza, szóba sem kerülhetnének.
De szóba kerültek!
ELIT VERSENYEK AZ ELITNEK?!
És én történetesen élénken emlékszem arra is, amikor még a Monzánál is nagyobb, jelentősebb emlékhely, maga Silverstone került szóba néhány évvel ezelőtt, és igen komolyan. Már ki is jelölték az utódját, az általam is ismert Donington Park-ot, (én közvetítettem Frankl Andrissal onnan az egyetlen eddigi Forma-1-es futamot), amely teljesen alkalmatlan erre a célra, de amelyet Bernie és a haverja, a tulajdonos, már csak dafke is alkalmassá akarta tenni.
Szerencsére nem sikerült, még idejében bedobta a tulaj a törülközőt.
Silverstone pedig, amely a versenyzők tulajdona, s jelenleg Damon Hill igazgatása alatt áll, valahonnan a föld alól (is) előkerített egy nagy rakás pénzt, és csodát varázsolt az öreg repülőtérre, amint azt a minap is láthattuk. Azt is el tudom képzelni, hogy maga a királynő is üzent valami kedveset Bernie-nek (akit konzekvensen, jó érzékkel, nem volt eddig hajlandó lovaggá ütni, Jackie Stewarttal, vagy Frank Williams-szel szemben), hogy mire számíthat, ha tönkreteszi ezt a nemzeti kegyhelyet, de tény, hogy Silverstone megmenekült!
Sőt, krimibe, illetve ma már inkább Konteóba illő módon a brit nagydíjat brit versenyző nyerte, Lewis Hamilton személyében. Hogy hogyan csinálták?!...
Azon felül persze, hogy Rosberg autója már a rajt előtt sem volt tökéletes. Már a felvezető körben siránkozott szegény, hogy a tengelykapcsolója nem az igazi.És milyen igaza volt…
Bernie-nek (és persze másoknak is), lenne a Forma-1 teljes megújítására egy egészen meglepő tervük. Amely nekem nagyon is hajaz a már évtizedekkel korábbi, csak elméletben létezett megoldásra, mely szerint Ecclestone azt szerette volna, ha sok nyavalygás, botrány és egyebek helyett, a versenyeket zárt pályán, esetleg fizetett (statiszta) közönség előtt futnák le, egymás után, aztán dobozba tennék a felvételeket, majd a megfelelő időpontokban közvetítenék, felvételről a televíziók.
Az új elképzelés reálisabb. A sok nyivákoló kiscsapatot, a szegényházat külön kell venni, és csináljanak maguknak, meg a nézőiknek valamilyen olcsó versenyeket, és éljenek, ahogy tudnak.
A tehetős nagyok, mondjuk négyen, indítsanak valamennyien három-három, vagy négy-négy versenyzőt (autót), a lehető legjobban felszerelve. Ez lenne az elit. Illetve: ez lenne a Forma-1! Amely csak azokon a pályákon állna rajthoz, amelyek meg tudják fizetni a magas jogdíjakat: mondjuk Szingapúr, Abu-Dhabi, Sepang, Kína, Szocsi…
A tévéközvetítéseket természetesen, emelt tarifákért (most olyan 300 millió forint lehet az évi díj, bár lehet, hogy az én adataim felett már elszaladt az idő, és lehet vagy 500 is), mindenki…
De mindez csak idea. Elképzelés. A lehetséges új világunkról.
Addig pillantsunk vissza kicsit a múltba.
A LEGSZOROSABB GYŐZELEM
Az Osztrák Nagydíj idei, szokatlanul szoros befutója okán szóba került, hogy Nico Rosberg papája, Keke Rosberg és Elio de Angelis futotta ezen a pályán a legszorosabb, egyúttal a világ egyik legkisebb különbségű Forma-1-es versenyét.
Azt a versenyt magam is láttam, illetve közvetítettem, most meg találtam a papírjaim között egy cetlit róla:
„Minden idők legkisebb különbségű Forma-1-es győzelmére Monzában került sor 1971-ben, egy évvel az osztrák Jochen Rindt edzésen bekövetkezett halála és világbajnokká avatása után. A versenyen kiélezett csata folyt és a Forma-1 egyik legkedveltebb helyszíne, a baleset után kötelezően előírt átépítéseket követő futamon lenyűgöző befutót produkált az 55 körös és 316 kilométer hosszú Nagydíj végén. Az első öt helyezet hat tizedmásodpercen belül érkezett a célba. De tovább fokozva, a brit Peter Gethin BRM-je és a második svéd Ronnie Peterson March Fordja között néhány centi volt csak a különbség. 0.001 ezredmásodperc, egy ezred! A francia Cevert 6 ezreddel maradt le a dobogó második fokáról, az angol Hailwood pedig 9 ezreddel a bronzéremről. Együtt voltak a fiúk, beszélgettek, énekeltek és csíp-csíp csókáztak a verseny közben, majd a záró felvonásban alig akarták otthagyni egymást.
A rangsor második helyén egy 1986-os Spanyol Nagydíj áll. Senna Lotus Renaultjával 0.014 ezredmásodperccel ért Mansell előtt a célba, de utánuk azért nem volt olyan szoros a befutó, mint 1971-ben Monzában, hiszen a harmadik helyezett Prost 21.5 másodperccel lemaradva követte az első két autót. A harmadik az 1982-es Osztrák Nagydíj befutója, itt Elio De Angelis 0.50 tizedmásodperccel előzte meg a finn Keke Rosberget, aki az idény végén kárpótolta magát, ugyanis világbajnok lett, de De Angelis sem szomorkodott, élete első győzelmét aratta és hasonló ünneplésre pályafutása során csupán kétszer volt alkalma. Legközelebb 1985-ben.
De Angelis 0.50 tizedmásodperccel előzte meg a finn Keke Rosberget, aki az idény végén kárpótolta magát, ugyanis világbajnok lett, de De Angelis sem szomorkodott, élete első győzelmét aratta és hasonló ünneplésre pályafutása során csupán kétszer volt alkalma. Legközelebb 1985-ben.”
Remélem, azóta nem változott az élen a sorrend. Mert nem a szoros versenyek korát éljük.
Ha mégis, - hát kisnyúl!