Hamarosan a mozikba kerül a Niki Lauda és James Hunt párharcáról szóló film. A filmet én még nem láttam, így véleményt sem tudok mondani róla, de persze kíváncsian várom. Ettől függetlenül is terveztem, hogy leporolom a világbajnokokról szóló korábbi írásaimat, és mivel igen szorosan kapcsolódik egymáshoz a két történet, úgy döntöttem, hogy rögtön párban szerepeltetem őket. Tessék.

NIKI LAUDA - A számítógép
Osztrák (1949-) 171 Nagydíj, 25 győzelem, 24 edzéselsőség, három világbajnoki cím: 1975, 1977, 1984.

    Minden idők legnagyobb taktikusa, aki olyan pontosan vezetett, mint egy számítógép. Enzo Ferrari, a Nagy Mágus mondta, aki saját fiaként szerette Nikit: Ha a Ferrarinál marad, több mint ötszörös világbajnok lett volna. De nem maradt. Hajtotta, űzte a szenvedélye.
    Már gyerekkorában is. Gazdag családban született /Bensdorf csokoládé, építő vállalatok/, és apja, természetesen egyetemre szánta és a családi vállalkozás élére, a saját utódaként. Majd, amikor látta, hogy ebből semmi sem lesz, egyszerűen kitagadta a vagyonból. Az autóversenyzés pedig drága dolog, Niki tehát a nagyszülei házára vett fel, azok beleegyezésével, bankkölcsönt. Ezzel telt be apjánál a pohár.
    De Nikolaus Lauda soha nem adott fel semmit. Kötött egy 70 ezer márkás életbiztosítást, ezt elzálogosította a Raiffeisen banknál, a kapott pénzzel pedig bevásárolta magát a Forma-1-es March csapatba, mondván, majd a versenyek nyereményéből fizeti az életbiztosítás részleteit.

    Merész vállalkozás volt, de bejött. Közben elvette feleségül a világ egyik legszebb manökenjét, aki hozzáment, annak ellenére, hogy Niki olyan szegény volt ekkor, mint a templom egere. Az esküvőre nem csak a ruhát, de még a nyakkendőt is kölcsön kellett kérnie, mert a ruhatára ekkor / és még nagyon sokáig/, egy versenyzői overallból, meg egy bársonynadrágból és pulóverből állt.
    A Ferrarihoz Regazzoni csábította át, és 1975-ben 5 győzelemmel, kilenc edzéselsőséggel vitte el a pálmát. A következő évben ismét neki állt a zászló, de a Nürburgringen, az öreg, 22 kilométeres pályán kis híján benne égett az autójában. Ertl és további versenyzőtársai álltak meg és mentették meg az életét. Amikor felgyógyult, arra a kérdésre, hogy ő megállt volna-e hasonló helyzetben, azt mondta: „Nem. Mert engem azért fizetnek, hogy menjek, nem azért, hogy álldogáljak.”A világ megdöbbent, pedig ő, mint mindig, az igazat mondta. Amit gondolt.
    Öt hét múlva újra versenyautóban ült, és amint megírta könyvében, egy teljes napon át üldögélt a szobájában és rettegett, félt újra rajthoz állni. De legyőzte félelmét, újra tudott versenyezni. Japánban azonban, bár a világbajnoki címe múlott rajta, a pokoli esőben a verseny felénél kiállt, azt is átkozva, aki olyan hülye, hogy ilyen időben versenyez. James Hunt aznap ilyen „hülye” volt és világbajnok lett. Persze Niki is egy évvel később. Aztán visszavonult. A szenvedélye ekkor már a repülés felé űzte-hajtotta. És végül ez hozta vissza, évekkel később, ismét a Forma-1-be.
    A Ferrarit annak idején azért hagyta ott, mert Ecclestone, akkor már a Brabham tulajdonosa több pénzt adott – a Parmalat pénzét. Hat millió dollárt. Ez akkor rekordösszeg volt, s Niki ebből vette első nagy gépét. A másodikat meg abból, hogy visszajött, újra versenyzett és nyert – a McLarennek. Bár ez utóbbi világbajnoksága egy hajszálon múlott. A portugál futam felénél a Philip Morrisnál már elkezdték nyomtatni a Prost képével díszített plakátokat, ünneplendő az új világbajnokot. De aztán Lauda megindult, úgy a kilencedik helyről, és jött, jött egyre előrébb, rendelhették az új plakátokat. Fél ponttal verte Prostot.
    Ma ő a Forma-1 világának a Pápája. Mostani, NIKI néven futó légitársasága pedig él és virágzik. És talán még a családja is megbékült már vele.


JAMES HUNT - A hippi

Brit (1947-1993) 92 Nagydíj, 10 győzelem, 14 edzéselsőség, egy világbajnoki cím: 1976.

    A legkedvesebb, legbarátságosabb, legszeretnivalóbb volt mind közül. Polgári családban, de tisztes szegénységben nőtt fel, tehát otthonról és iskoláiból hozta magával a jó modort, s ehhez a szelídséget, lezserséget a hippi mozgalomból. Amikor már világbajnokként nálunk járt, fehér tornacipőben és bőrdzsekiben jött el a saját bankettjére, s mivel éppen nem volt üres szék, szép csendben leült a padlóra a fal mellé, a Hilton különtermében.
    Versenyzői pályájának elején Lord Hesketh támogatását élvezte, az autósportot szenvedélyesen szerető Lord fizette a számláit. Autóján éppen ezért sokáig egyetlen reklám sem volt, a Lordot ugyanis nem lehetett ráfesteni, maradt tehát szép fehér az egész.
    A hosszú szőke hajú James azonban nem csak a nők bálványa volt, nem csak a szalonokban volt otthon, hanem a versenypályán is. Rendkívül gyors volt, ötletes és merész.

    Világbajnoki címét is bátorságának /bolondságának?!/ köszönhette.  Teddy Mayer volt a csapatfőnöke a McLarennél, amikor az a bizonyos esőverseny következett Japánban. Teddy azt mondta: „Ha most kitartasz, világbajnok lehetsz!”
    Ez volt az a verseny, amelyen Niki Lauda kiállt, mondván, nem csinálja tovább ezt az őrültséget, ebben az esőben. Hunt azonban csinálta. A nyolcadik helyen autózott, amikor Niki kiállt, s ezzel lehetőség nyílott James előtt a világbajnoki győzelemre. Néhány hellyel előbbre kellett csak kapaszkodnia, hogy nyerjen – és megtette. Szó szerint, mint az őrült vágtatott az ítéletidőben, de világbajnok lett.
    Amikor meghallotta, hogy Lauda mit mondott, azt mondta:” Ha már én is világbajnok lettem volna, alighanem én is kiálltam volna, mert tényleg bolond az, aki ilyen időben versenyez. De az a lehetőség, hogy ezzel nyerhetem meg a világbajnokságot, minden más meggondolást háttérbe szorított. Mennem kellett, mert ha nem, soha nem tudtam volna a tükörbe nézni, szembe nézni önmagammal…”
    Még két évig versenyzett, nem is rosszul.
    Bohém kedvessége a mezőny legszínesebb, legkedvesebb alakjává tette, hiszen a hippi Hunt a légynek sem tudott ártani.
    Talán csak magának.
    Olyan felfokozott életet élt, olyan sebességgel, amelyet még az ő szíve sem bírhatott sokáig. Egy világ gyászolja még ma is. Mert a mosolyát nem lehet elfelejteni.

Képek forrása:
Lauda és Hunt: http://goo.gl/SN7S0Lauda: http://goo.gl/f242lHunt: http://goo.gl/MpHRf