A minap érdekes kérdés vetődött fel a Facebook-oldalamon a hozzászólások között azzal kapcsolatban, hogy vajon Bernie mennyire szól bele a futamok, illetve a világbajnokságok alakulásába. Mivel két sorban erre a felvetésre képtelenség válaszolni, arra gondoltam, hogy itt fejtem ki, mit gondolok a Forma-1-et övező összeesküvés-elméletekről.
Kezdjük azzal, hogy én már régen nem csak azt nézem és látom, ami a pályán zajlik, és időnként a gondolataim is meglehetősen messzire szárnyalnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy sokkal többet is tudok, mint mások, mert azokba a kártyákba, amelyeket Bernie tart a kezében, azokba nem lát bele senki. Én sem. De azért, ha jól figyel az ember, akkor sok mindent megsejthet. Nekem például már hetek óta a legkedvesebb játékom, hogy olvasom, és újra olvasom Ecclestone könyvét, amely sajátságos módon nem csak az ő életét írja le, hanem közvetve az enyémet is, 1970-óta, amióta ő is, meg én is közel kerültünk a Forma-1-hez, persze ő a másik oldalról és bele a közepébe. De ez a könyv, amely hihetetlenül őszinte (nem ő írta persze), nekem nagy élmény, mert lehetőségem van mindazt összevetni, amit menet közben írtam, botrányokról, csalásokról azzal, ami a valóság a könyve szerint! Kezdve Ken Tyrrellel, meg az ólomgolyóival, és folytatva akárhol, a lényeg, ha azt találom, hogy én is azt gondoltam, és írtam „vakon”, mint ami szerinte a valóság - akkor nagyon büszke vagyok magamra. Ha tévedtem, mint a kis Piquet esetében, akkor viszont sírhatok…
De térjünk csak vissza a juhainkhoz. Azt ebben az említett könyvében maga Ecclestone mondja, hogy a Forma-1-ben mindig is csaltak, és ez most sincsen másképp, de azért szeretnék mindenkit megóvni attól, hogy az egész világbajnokságot egy nagy összeesküvésnek lássa. Ez már csak azért sem jöhet létre, mert a régi csapatfőnökök sem szerették sem Ecclestone-t, sem egymást, és a mostaniak sem cseresznyéznének szívesen egy tálból. Ellenkezőleg. Bernie éppen abból húzta mindig a legnagyobb hasznot, hogy összeugrasztotta őket egymással, ő pedig megcsinálta a bizniszt.
Az egész Cirkuszban azonban mindenki tisztában van azzal, hogy mindenkinek van egy olyan közös érdeke, amelynek szolgálata minden mást felülmúl, és a régi vezetők idején Berninek csak végig kellett sétálnia a boxutcán a verseny előtt, és egy szempillantást váltani a delikvensekkel, majd mindenki tudta a dolgát. Itt szó sincs előre megbeszélt bundákról, soha egy szó el nem hangzik, viszont ők olyanok, mint „hanyas vagy?” vers résztvevői, csak fél szavak sem kellenek, mégis értik egymást.
Nézzük például Hamiltont. Én anno Hamilton első évében, áprilisban leírtam és lefogadtam, hogy a gyerek abban az évben nem nyerheti meg a világbajnokságot. Egyszerűen azért gondoltam így, mert a sok, tíz éve versenyző többi gyerek egyszerűen nem engedhette meg, hogy egy kezdő nyerjen előttük világbajnoki címet, mert akkor oda a világbajnokság nehézségéről és egyebekről szóló nimbusza! Aztán nyer a következő évben, mert olyan tehetséges, mint a nap.
Ami pedig most történik, szerintem nem összeesküvés, hanem egyszerű tény: Lewis ennyivel jobb azoknál, akik eddig a Mercedesben (a McLarenben is) rajta kívül ültek. És ezt némi büszkeséggel jelentem ki, mert hála Istennek engem igazol, aki a sok technikai zsenivel szemben (akik elvesznek a gumipókerben és szellőzőcsatornákban) elsősorban az embert, a versenyzőt tartom a legfontosabbnak! Nézzük csak meg az idei első három versenyt. Vajon miért mind a háromban ugyanazok öten-hatan vannak az élen? A második autókban is ülnek valakik!...
Amíg volt Schumacher, a világ ismerte a „Schumacher effektust”, ami azt jelentette, hogy Schumi körönként fél másodperccel jobb volt minden ellenfelénél. Nem az autója volt jobb, hanem ő, személyesen. És ehhez jött pluszként, amit az autó tudott. Most is ez a helyzet. Hamilton ennyivel gyorsabb és főleg keményebb gyerek, mint a kis Keke, vagy a már öreg Schumi volt. És ha kell tízszer széthajtja majd a kehes Mercedest. Mert olyan, mint Móna Pista volt az öttusa lovaglásban. Olyan, hogy nem ért célba nem volt. Mert ha a ló nem bírta volna, akkor a hátán hozta volna be a lovát. Vannak ilyen fickók.
És még valamit, mert fontos. Hosszú évekig közvetítettem a lóversenyeket is, sőt, az ügetőn egyszer még hajtottam is, ami életem egyik keserves emléke marad mindörökké. De nem ezt fogom elmesélni, hanem a lényeget. A lóversenynél is mindenki meg van győződve arról, hogy csalnak. És vannak is csalások. (Engem is haza akartak tolni). De nem a rendezők csalnak. Mindenre megesküdtek nekem, és bizonyították is, hogy nekik az a jó, ha tiszták a versenyek, mert akkor megy a legjobban az üzlet. Az, hogy ez az igazság, könnyen belátható. Tehát hidd el, hogy annak a bizonyos embernek ott a képernyő előtt (Ecclestone egyébként még egyetlen futamot se nézett végig életében, már a felénél csomagol és indul haza a lakóbuszából) eszében sincs Istent játszani. És ami még fontosabb: bármi is történik ebben a tekintetben a Forma-1-ben, (mondjuk Briatore a falnak küldi Piquet juniort), azt a versenyzők nem tudják. Mint ahogy azt sem tudják, hogy mikor melyik csip van az autójuk motorjában. Csak nyomják a gázt, és vagy megy, vagy nem megy. Általában megy. Egyébként a világbajnokság különleges jellege is elég ahhoz, hogy látszólag össze-vissza eredmények szülessenek a különböző pályákon. Ezek a motorok a maguk közel húszezres fordulatszámával (a régi hat-nyolc ezressel szemben) rendkívül kiélezettek és érzékenyek. Páratartalomra, külső hőmérsékletre, mindenre. Aki a legfinomabban képes hangolni a változó körülményekre a motorját, az adott pályán az lesz a sikeres.
Csak a „körülményekre” utalva mondom: még az egy kiló sem ugyanaz az egy kiló mondjuk Brazíliában, mint Malajziában. A többit már nem is érdemes említeni.
A képek forrása: http://f1nostalgia.blogspot.hu/2009_03_01_archive.html
(Ecclestone és Mosley); http://bit.ly/17HtIO3 Hamilton és Brawn