Jean Todt FIA elnök levelét megírta, de nem szerelmes könnyével sírta tele, hanem kemény szavakkal utasította rendre renitenskedő versenyzőjét, a négyszeres világbajnok Sebastian Vettelt, mondván: „Túlságosan kemény szavakkal bírálta nagy nyilvánosság előtt az új motorokat, sőt az egész megújult világbajnokságot, és ezzel sokat ártott a Forma-1-nek, lejáratta azt.”
Nem tudom, ugyan, hogy mit lehet még lejáratni ezen az idei világbajnokságon azon túl, amennyire lejáratta az saját magát, de minden estre ide írom azt is, amiért Vettel a letolást kapta. Világbajnokunk ugyanis, amikor az egyik riporter megkérdezte tőle, hogy véleménye szerint milyen az új autója, nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: „Szar!””
Nem mondom, hogy erre ez a legszalonképesebb kifejezés, én is némi lelki tusakodás után írtam le, de miért kellene kerülgetni az igazságot, ha az ilyen egyszerűen, pontosan, és főleg tömören kifejezhető?...
Miért van szükség arra, hogy, mint én is, immár a harmadik terjedelmes dolgozatot rovom szorgalmasan betűk tízezreit mozgósítva, hogy kifejezzem azt, amit Vettel ily költői tömörséggel összefoglalt.
Más kérdés, hogy véleményem szerint, ha valaki lejáratta a Forma-1-et, akkor az maga Jean Todt, de mindenképpen sokkal inkább az, mint a négyszeres világbajnok. Aki természetesen nincs egyedül: a boxutca a versenyzők sirámaitól hangos, még az első győztes, és autója révén idei világbajnok esélyes Rosberg is arról beszél, hogy az idei autók annyival rosszabbak és lassabbak a tavalyiaknál, hogy az ember úgy érzi, hogy egy alsóbb osztályú versenyen vesz részt, valamilyen NBII-ben.
„Az edzéseken, amikor teljes erőbedobással mehetünk, még elvagyunk valahogy, de verseny közben, különösen az egyenesekben az ember sokszor úgy érzi minden lendülete elfogyott, jártányi ereje sem maradt már az autójának, mindjárt leáll!”
Persze Todt sem ma kezdte, és nagyon is jól tudja, hogy baj van, de ha valakinek, akkor neki védenie kell a mundér becsületét. Ezért a bahreini verseny után „Válság-Csúcstalálkozót” hívott össze a sivatagban, amelyen a csapatvezetőkkel és más hivatalos személyekkel mérlegelték a lehetséges tennivalókat. A megbeszélés szerencsére viszonylag moderált hangvételben folyt, annak köszönhetően, hogy ez a verseny, pontosabban ennek a versenynek az UTOLSÓ TÍZ KÖRE! szenzációsan jó volt!
„SZENZÁCIÓS VERSENY”
Kétségtelen tény, hogy a bahreini futam után felüdülve álltam fel a televízió elől, és a verseny utolsó perceit rég nem látott izgalomban éltem át: remegett a gyomrom, elakadt a lélegzetem, mint a legszebb régi időkben.
Emlékezetesen jó verseny volt! Mondtam magamban, és csak sokkal később, amikor számolgatni is kezdtem, kikerülve a közvetlen élmény hatása alól, akkor jöttem rá, hogy akik így éreztünk, valamennyien bizonyos „érzéki csalódás” áldozatai lettünk. Mert nézzük például a verseny rajtját. Semmi különös. Elindultak, a már-már megszokott lassúsággal, és az első tíz körben, az első tíz induló között gyakorlatilag nem történt semmi különös. Mentek. Én pedig, utóbbi szokásomhoz híven, szépen elszundítottam, és csak a verseny utolsó harmadára ébredtem fel. (Később felvételről persze megnéztem, ami kimaradt, de semmit nem veszítettem véleményem szerint, amikor elpihentem. Különben is nem én lettem aluszékonyabb, hanem a versenyek unalmasabbak.)
És akkor megtörtént a csoda. Bejött a Versenybírói Autó, a mezőny felsorakozott mögötte, Hamilton ezzel elveszítette a nehezen szerzett előnyét Rosberggel szemben, a közönség felhördült, megérezte a vérszagot, és tombolt végig, hátha sikerül Nico-nak győznie! (Egyébként pontosan az történt, amit Ecclestone mindig is szeretett volna elérni: „A közönség mindig „vért” szeretne látni meg karambolokat, de nekünk úgy kell csinálnunk „mintha” azt látna, de közben nem csorbul a biztonság.” – mondogatta annak idején, amikor betelepült hozzánk.
Nem sikerült.
Hamilton igen keményem megvédte az első helyét, annak ellenére, hogy Rosberg futott a jobb és frissebb gumikon, satöbbi.
De nem csak közöttük nem történt semmi, hanem a mezőnyben sem!
Ebben az utolsó tíz körben, az első tíz helyezett között összesen két, azaz kettő előzés történt, és azt a kettőt is Button hajtotta végre, a többiek végig maradtak a helyükön! A mezőny többi részében is ugyanez volt a helyzet, csak nem számolgattam tovább.
Azt a dumát tehát, hogy ezekkel az új motorokkal majd ennyi, meg annyi előzés lesz, el kell felejteni. Luca di Montezemolo azon a bizonyos Vésztanácskozáson Todt fejéhez is vágta: ”Semmi sem történt az elmúlt évhez képest! A Mercedes helyet cserélt a Red Bullal, a mezőny képe pedig maradt a régi. Akik hátul voltak, ott is maradtak.”
Luca hozzá tette még, hogy: Ez volt életem legsötétebb verseny hétvégéje, aztán szó nélkül elfogadta a csapat vezetőjének, Stefano Domenicalinak a lemondását. Hulljanak a férgesek!, Tavaly Brawn, idén máris Domenicali…
A ROSBERG-HAMILTON AFFÉR
A Forma-1 világbajnokság ismer olyan eseteket, mint jelenleg a Mercedes helyzete: amikor két nagyjából egyforma képességű világszínvonalú versenyzője van, akik egymással (is) versengenek a világbajnoki címért. a nagy klasszikus duó a Prost-Senna páros volt, amelynek vetélkedése olykor szinte verekedésbe (de ütközésbe is)torkollt, közelebb hozzánk pedig ott volt a Hamilton-Alonso kettős, az ismert balhékkal, például a Hungaroringen.
A mai kettős, annak ellenére, hogy a két fiú gyerekkora óta ismeri egymást, és mondhatni barátok, is, az idei mezőny időzített bombája!
Mégpedig azért, mert (szerintem) Hamilton a nagyobb, és erősebb egyéniség, és nagy valószínűséggel ő nyerné majd a kettejük versenyét, ami kis jóindulattal már a világbajnoki cím lenne. Jelenleg 2:1-re vezet a párbajban.
A baj azonban az, mint ami a Red Bullban Webber számára is döntő volt abban, hogy nem nyerhetett, hogy ausztrál létére egy német csillaggal hozta össze a sors. Amikor Vettel a második világbajnokságát nyerte, akkor Webber előbb megnyerhette volna a világbajnokságot, amennyiben a csapat visszafogja Vettelt és csapattársa segítésére utasítja. Ehelyett Mateschitz, a csapat osztrák tulajdonosa kijelentette: Engem csak az érdekel, hogy német világbajnok legyen! és azzal Webbert vették Vettel mögé, aki dicséretesen megnyerte a még hátra lévő három versenyt és vele a világbajnokságot!
Hamilton és Rosberg most ugyanebben a cipőben jár, anélkül hogy ennek tudatában lenne. Arról ugyanis, hogy adott esetben a csapat melyiküket támogatja majd, a csapatvezetés dönt, és, hogy miként, afelől nekem pillanatnyilag kétségeim sincsenek. Persze gond csak akkor van/lesz, ha mind a ketten jók lesznek. Ha valamelyikük sokat ront, megoldja a helyzetet.
Egyelőre úgy látom Hamilton az ütőképesebb, a rámenősebb, és ebből még sok baja származhat. Mivel a kettes számú vezető státuszát nem éppen az ő számára találták ki. Az pedig, minden farizeus duma ellenére létezik!
RÖVIDEBB VERSENYTÁV?
A bevezetőben már említett Válságtanácskozás Ecclestone, Todt, és a további nagyságok között eredményt ugyan még nem hozott, de ötleteket azért felvetett a motorhangok és egyebek terén. Felvetődött például, hogy vegyék rövidebbre a versenytávot az eddigi 300 kilométer ugyanis a jelek szerint sok ezeknek az új rakétáknak, változtassanak a benzin-átfolyás szabályozásán, és így tovább, szinte vég nélkül. Hogy mi lesz, majd meglátjuk.
Miközben a versenytáv csökkentését a magam részéről butaságnak tartom, lenne egy ötletem a versenyformával kapcsolatban nekem is. Mégpedig éppen a bahreini verseny óriási sikere alapján!
Mert mi is történt? A bírói autó több részre osztotta versenyt, ezért alakult olyan szenzációsan a verseny.
Ezt a szisztémát viszont régen és nagyon jól ismerik az amerikaiak, és alkalmazzák is az ovál pályákon - ahol van egy verseny évente, (bár közvetítettem vagy tízszer, de meg nem mondom melyik az), amely eleve három részből áll: két hosszabb „elődöntőből”, végül egy harmadik „döntő” szakaszból, egy mondjuk 40 százaléknyi sprint szakaszból. Természetesen mind a három szakasz egyben számít, de három rajt van és három befutó. Óriási!
Ehhez képest Jean Todt arra figyelmeztet, hogy nem szabad hirtelen döntéseket hozni. Majd leszögezi azt is, hogy véget kell vetni annak, hogy a Forma-1, benne a csapatok és a versenyzők nyilvánosan lejárassák saját produktumukat, vagyis magát a „terméket”. Ez szerinte olyan, mintha a hollywoodi sztárok arra biztatnák az embereket, hogy még véletlenül se menjenek el a moziba, megnézni a filmjeiket.
