Csodálatos élmény volt számomra nézni, de a végén főleg hallgatni és nézni a Nagy Manuelnek ezt a bemutatóját több okból is.
Az egyik, hogy ezt a felvételt még soha nem láttam, a másik maga Fangio fantasztikus vezetési stílusa, a harmadik pedig amit a végére tettek: a zene! Pontosabban, amiről előtte Manuel is beszél, és azóta is nagyon sok versenyzőtől, és nem csak autóversenyzőtől hallottam, hogy amikor arról beszélnek, hogy "elkaptam a ritmust" és hasonlók, akkor a szó szoros értelmében is zenére autóznak.
A filmen Fangio is ezt teszi, és azért volt egész életében olyan pokolian gyors, mert "hallotta" a fülében a zenét, felvette a zene és a pálya ritmusát. De, gondolom, így vannak ezzel a legnagyobbak mind, és nem csak a Forma-1-es versenyzők. Walter Röhrl, a kétszeres rali világbajnok például nekem mesélte el, hogy amikor azt a bizonyos világsikerű filmet készítették vele, amelyen a ballábas fékezését és egyáltalán a lábmunkáját vették filmre, akkor álló helyzetben, csak a kamerának képtelen volt képtelen volt megcsinálni. Csak menet közben, egy mini kamerával (ami akkor még alig létezett) készült el az elhíresült felvétel, mert, amint Walter mondta: "Az ember szinte táncol az autóban, hallja a zenét, felveszi a ritmust, és fogalma sincs, hogy mikor melyik pedált nyomja és melyik lábával."
Idézhetnék másokat is, de gondolom ennyi elég a tétel igazolásához. Meg talán még annyi, hogy a világ egyik legjobb műrepülő pilótája, a magyar Bessenyei György is elmondja minden alkalommal, hogy ő ott fent zenére repül, zene adja a gyakorlatainak a ritmusát, zene fogja össze az egészet. Bessenyei különben "civilben" is rajong a zenéért, sőt ért is hozzá nagyon.
De visszatérve Fangio-hoz. A versenyzők biztonsági öltözéke, és vele az autók, sőt a pályák biztonságosabbá tétele az mind csak az ő pályafutása után született, mégpedig Jackie Stewart áldásos működése nyomán, aki egy életre elkötelezte magát a biztonság megteremtése mellett. Az égésbiztos gyapjú alsóruha például csak a hetvenes évek elején jelent meg, de legyen elég annyi, hogy a közúti sebességkorlátozást is nagy részben Stewartnak köszönhetjük.
Végül: talán nem sokan tudják, de Juan Manuel Fangio, igaz, már idős korában, járt Magyarországon is. Mégpedig az autózásért rajongó, volt nagyszerű kerékpárversenyző Kiss Dezső közlekedési miniszterhelyettes meghívására! Aki nagyon sokat tett a magyar autósport újraélesztéséért, és a versenypályánk létrejöttéért.
Érdemes megjegyeznünk a nevét, már amennyiben szeretjük az autósportot és az autópályáinkat. Mert azt is ő szorgalmazta. Apróság ugyan, de jellemző, a Nagy Manuelt, amikor vacsorázni vitte, saját maga "sofírozta" a Gellért hegyre, és nagy örömére szolgált, hogy Fangio nyugodtan ülte végig mellette az utat, nem tiltakozott az új sofőr ellen...
Kép forrása: autogram.blog.hu
